SEMMELWEIS UTCAI KÉRDŐJELEK
Az utóbbi napokban ismét a figyelem középpontjába kerültek a Semmelweis utcai fák, a megújuló utcaképpel összefüggésben. Igen, talált-süllyedt, a fáknak menniük kell. De változna-e ezzel valami? Ezt a kérdést járjuk körbe az alábbiakban.
Damoklész kardja
A kedvelt, íves vonalvezetésű utca fái nem tekinthetők szerencsés városlakóknak, bár a sanyarú körülményeket talán az ott álló ostorfák tűrik leginkább. Ez az észak-amerikai jövevény az utóbbi évtizedekben a városfásítás felfedezettjévé vált, mivel rendkívül jól viseli a szennyezett levegőt és a forró városi klímát is. A külterületeken, nagyparkokban sok gondot okozhat a magjaiból hihetetlen vitalitással terjedő növény, de a belvárosban igazi ajándékként tekintettek rá a városgazdálkodók. Valóban, még a köztes városi zónában is (mint amilyen Zugló vagy Újbuda) nagy mértékben hozzájárul a forró nyarak enyhítéséhez és a légszennyezés csökkentéséhez a magyar kertészeti kultúra jelentős hiányosságai miatti erőteljes terjedése által. De sajnos a belvárosban is akadhat vele gond; teljesen szabálytalan növekedése és erős hajlama a (főleg sérülések miatti) odvasodásra megkérdőjelezi a dobogó tetején számára kijelölt helyet.
Mindezek a kérdések a Semmelweis utcában is „szembe jöttek” a döntéshozókkal, akik a Semmelweis emlékév alkalmából tervezett felújítás örvén nem kívánták tovább istápolni e sajátosan nőtt lakótársainkat, akik már korábban a célkeresztbe kerültek. Az utca megújítása keretében a fasort más fafajjal, új fákkal tervezik pótolni, amiben szerepet játszanak a ostorfa fent említett hátrányos tulajdonságai. De a probléma teljesebb megértéséhez a fókuszt egy kicsit tágabbra kell állítanunk.
Elhagyatva a város közepén
Ostorfák ültetésekor bizonyos dolgokra számítania kell a fenntartónak, amely jelen esetben a FŐKERT. Ilyen például, hogy különös hangsúlyt kell helyeznie a koronaalakításra, a fákat legalább évente egyszer, de inkább kétszer hajtásválogató metszésben kell részesíteni. Így elkerülhető, hogy később nagyobb átmérőjű ágakat kelljen levágni róluk, ami a már fent említett okok miatt korhadáshoz, és ezzel rövid időn belül a fa veszélyessé válásához vezet. Európa szerencsésebb felében, például Németországban kiültetésüktől fogva rendszeresen gondozzák a fákat, minden évben metszőollóval vagy kézi fűrésszel levágva a nem megfelelő irányba növekvő, még kis hajtásokat. Így nem keletkeznek rajtuk nagy sebfelületek, amik beodvasodhatnak, és a fák élettartama jóval hosszabb lesz. Igaz, ez sok munkával jár, de hosszabb távon megéri – sőt, fel sem merül, hogy ne így dolgozzanak. A szabályosabb koronaformát nevelő fák alkalmazása és az enyhébb klíma mellett segíti őket ebben az is, hogy a zöldfelület-fenntartásban megfelelő számú ember dolgozik, nem pedig a tizede, mint például Budapesten – az ágazatra a városok által fordított kiadásokhoz hasonlatosan. Így persze nehéz is elvárni pl. a FŐKERT-től, hogy németországi vagy ausztriai minőségű fasorokat hozzon létre, vagy tartson fenn. Kérdés, a „gazda”, a főváros elvárja-e ezt egyáltalán?
A Semmelweis utca néhány évvel ezelőtt, a visszavágást megelőzően (kép: 444.hu / Google)
Tulajdonképpen az ostorfák folyamatos koronaalakításának elmulasztásával már meg is születik az ítélet a fasor további sorsáról. Az út felé hajló sudár, illetve a vezérágak később komoly statikai problémát okoznak, ami a későn elvégzett gallyazások okozta odvak kialakulása után válik „halálos ítéletté”. Felmerül természetesen a kérdés, hogy például a Semmelweis utca sötétebb, páros oldalán érdemes-e egyáltalán bármilyen fát ültetni; a szurdokvölgyre jellemző sötétséget „elhajlás nélkül” tudja-e tolerálni bármilyen fafaj. A 2014-ben elvégzett favizsgálat, amely lesújtó képet mutatott a fák állapotáról, komoly hátrányként, veszélyként nevezte meg a fák súlypontjának a magasra helyeződését. Pedig ilyen fényviszonyok mellett ez az egyetlen stratégia, amelyet a fa választani tud, hogy elegendő fényhez jusson, hogy életben maradjon. A másik lehetőség az út felé/fölé hajlás, amelyet szintén sok fánál megfigyelhetünk. Ez viszont ugyancsak „válóok”, felhívás a fűrészek beindítására. Komolyan meg kell vizsgálni, hogy bizonyos fényviszonyok mellett lehetséges-e hosszabb távon bármilyen fasort ültetni egyes utcaszakaszokra; szükséges lenne felmérni a főváros utcáit a tekintetben, hogy – a közmű-helyzet okozta idétlen, „bizánci” állapotok által szorongatva – hol lehetséges fák telepítése, lehetőség szerint a talajban kialakítva, nem ládákban. Ha elkezdődne egy átgondolt, komoly össz-belvárosi fásítás burkolatbontásokkal, költséges fahely-kialakításokkal, akkor fel lehetne vállalni azt is, hogy nagyobb felháborodás nélkül bizonyos utcákban nem gyötörjék fölöslegesen az oda (hibásan) ültetni tervezett növényeket – tudván előre, hogy ott húsz évnél tovább nem maradhatnak.
Mindennapos látvány: parkoló autók a Semmelweis utcában (kép: Otthununk a főváros Facebook-oldal)
Meg kell említeni az utcát használók felelősségét is, a parkoló autók okozta károkat – talajtömörödést és kéregsérüléseket -, amelyek a fa legfontosabb pontján, a gyökérnyaknál borítják fel a kényes egyensúlyi helyzetet. További súlyos problémát okoz a járdák sózása, a gyalogosok áttaposása, a kutyák „jelzőanyagai” és a mosószeres víz fa tövébe öntése. Ezek a körülmények, a fenti tényezőkkel együtt lehetetlenné teszik bármilyen fasor megerősödését például e kedvelt pesti utcában is, álljon az akár az extrém tűrőképességgel rendelkező ostorfából. Itt is felvetődik ugyanakkor a fenntartó és az őt finanszírozó városvezetés, várospolitika felelőssége, a parkolás-gátlás hiánya, a faveremrács fakéregbe növése, a kiemelt fahelyek kialakításának elmulasztása miatt. Tulajdonképpen a tudatosság, a felelősség teljes hiányával állunk szemben – ez a szemlélet már csak a végítéletkor jelenik meg, a balesetveszélyessé vált fa eltávolítására vonatkozó határozott igény formájában, mintegy a fának róva fel annak általános állapotát.
A múlt/jelen – és a jövő? (kép: Otthununk a főváros Facebook-oldal)
Egy új remény?
Adódik a megoldás: az utca felújítása keretében, korrektül szembenézve a lakossági és civil ellenérzésekkel, előkészített kommunikációs akciótól kísérve lenyomjuk az érintettek és a közvélemény torkán a fájdalmas pirulát: kivágjuk a fasort …DE! …mit is csinálunk? A városi körülményeket kevéssé tűrő, páratartalomra igényes fafajt (korai juhart) ültetünk, amely magasra tör (ezzel megelőlegezzük a súlypont ismételt felkúszását), és beültetjük a sötét (páros) oldalt is. Néhány előremutató elgondolás is akad: parkolásgátló korlátok kihelyezése, amely védi a törzset. A só- és kutyakérdés marad, a gondozás, metszés rendszerességében csak reménykedni lehet – erre valószínűleg nem jut majd kapacitás. A fahelyek kiemeléséről egyelőre nincs szó. Elvetjük tehát az alapjait egy újabb Semmelweis utcai kudarcnak, viszont átlátható módon, elegánsan kommunikálva felújítjuk az utcát – amiben a fák sajnos, ismét csak mint biodíszletek szerepelnek.
Díszletek, amelyeket időnként lecserélnek, amikor városi fákként kudarcot vallottak.
Visnyovszki András